Inspirációs csokor + Varró Dániel

POSTED ON: 2014. szeptember 12., péntek @ 11:36 | 0 comments

Bú! Megjöttem, megijedtetek? Oké, ez elég gázra sikeredett, nincs jó humorom.
Viszont tényleg itt vagyok, éppen egy almás-fahéjas teát kortyolgatok, és próbálom felkészíteni magam a holnapi iskolára, a matek témazáróra, és amúgy úgy mindenre, ami suli. De azért még összeállítottam reggel ezt a kis idézetcsokrot (+egy vers), mert hát azért mégis csak megakartam osztani veletek valamit, amit szeretek, és ami a citatum-ról származik, mert az egy csodálatos (virtuális)hely, csodálatos szavakkal, és sorokkal, csodálatos emberektől, csodálatos filmekből, és sorozatokból, vagy esetleg könyvekből. Azt hiszem kevés ember van ezen a világon, aki még nem ismeri ezt az oldalt, de ha valamelyikőtök ehhez a kis csoporthoz tartozik, hozza be a lemaradását *könyörögve, könnyes szemekkel néz rátok*.
A bejegyzés végén Varró Dániel, mert megmondtam, és mert juj, mert huh, és omg, és szeretem, mert szép, de azért modern, pedig én nem szeretem a modern költészetet, de ez tényleg megkapó - számomra, lehet, hogy számodra nem, de azért olvasd el.c:
Remélem tetszeni fognak az idézetek, legalább néhány, ha már nem az összes, és a vers is, és ha valaki kommentelni szeretne, az nyugodtan tegye meg, mert egy csodás lány segítségével megjavítottam a hibás kis blogom.
Jó szórakozást, olvasást, vagy miegymást!

Ismeretlen
A halál egy olyan játszótárs, aki nem csal, csak nem mondja meg, mikor fogja azt a jokert használni, amivel kiüt a játékból.

Ismeretlen
Csak mert paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem akarnak elkapni.

Paulo Coelho
Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk. 

Paulo Coelho
Két világ van: az, amelyikről álmodunk, és az, amelyik a valóságban létezik.

Oscar Wilde
Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk a felett, amik lettünk.

Ismeretlen
Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk, szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalomhiány, magány, megbánás... és bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.

Oscar Wilde
Ha akarom, ha nem, mindent el kell mondanom neked. Különös befolyásod van reám. Ha egyszer bűnt követnék el, idejönnék és bevallanám teneked. Te pedig megértenél.

Oscar Wilde
Az egyetlen dolog, amit az emberi természetről biztosan tudunk, az, hogy változik

Edgar Allan Poe
Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára

Oscar Wilde
Imádok a semmiről beszélgetni. Ez az egyetlen téma, amit kicsit ismerek.

Jim Morrison
Míg iszod a kávéd s én a teám,
csak ülünk egymás mellett némán.
Szeretném tudni, most mi lesz,
nem szólsz hozzám, mégis hazudsz nekem.

Oscar Wilde
Szeretem hallgatni, ahogy beszélek. Nagyobb gyönyörűséget alig szerez valami. Gyakran bocsátkozom hosszú beszélgetésekbe magammal, és olyan magasröptű vagyok, hogy néha egy árva szót sem értek abból, amit mondok.

Oscar Wilde
Ha az emberek egyetértenek velem, mindig az az érzésem, hogy valami rosszat mondtam.

Stephen King
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.

Oscar Wilde
Nem akarok rabja lenni az érzéseimnek. Használni akarom őket, élvezni és uralkodni rajtuk.

Edgar Allan Poe
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.

Oscar Wilde
Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.

Alvin és a mókusok (zenekar)
Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
Oscar Wilde
Mindig van valami nevetséges azok fájdalmában, akiket már nem szeretünk.

Jim Morrison
Egyszer, ha igazán egyedül vagy,
nézz önmagadba mélyen
és mondd ki azokat a szavakat,
melyeket magadnak bevallasz,
de másnak sohasem.
Oscar Wilde
Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek,
A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket,
A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában,
S ez a legszörnyűbb dolog a világon.

Edgar Allan Poe
Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek.

J.D. Salinger
Azért nem talál az ember szép és békés helyet, mert egyáltalán nincs is. Talán azt hiszed, hogy van, de aztán mikor egyszer odakerülsz, ha nem figyelsz egy pillanatig, besurran valaki, és felírja, hogy "... meg!" - pont az orrod alá.

Oscar Wilde
Ha el akarod mondani az embereknek az igazságot, akkor nevettesd meg őket, máskülönben megölnek.

J.D. Salinger
Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív föl, amikor akar.

Edgar Allan Poe
Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok.
J.D. Salinger
Rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most. Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat.

Oscar Wilde
Álmodozó az, aki útját csak a holdfényben látja. És büntetése az, hogy a többiek előtt pillantja meg a virradatot.

Oscar Wilde
Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát.

Alvin és a mókusok (zenekar)
A végzet nem várhat,
Tényeket torzíthatsz,
A végén ordíthatsz.
Hiába a béke,
Egyszer csak vége.

J.D. Salinger
Általában mindenhez analfabéta vagyok, de sokat olvasok.

Edith Piaf
Máglyát gyújtottam én
Minden emlék tüzén,
Ért sok bánat, öröm,
Agyő, megköszönöm.
Régi szerelmekért
Sírni ugyan mit ér,
Mindent, mindent, ha kell,
Elölről kezdek el.

Oscar Wilde
A művészet sokkal inkább fátyol, semmint tükör.

Stephen King
Szerintem minden emberben lakik egy másik ember, egy idegen, aki rosszat forral.

American Horror Story (sorozat)
Az emberek azért mesélnek történeteket, hogy megbirkózzanak a félelmeikkel. Az összes művészet, mítosz, olyan alkotás, ami olyan érzést kelt, hogy irányíthatjuk azokat a dolgokat, amiktől félünk. A haláltól való félelem hozta létre a reinkarnációt. A gonosztól való félelem alkotta meg a jóakaratú Istent, aki a gonoszokat a pokolba küldi.

Edgar Allan Poe
Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?

Varró Dániel - Szemeid
Ezt a verset a szemeidről írom, – amikre nincsen írom, – és amiktől olyan szép és nagyszerű vagy, hogy melletted minden csúf és nagyszerüetlen, – hiszen a napra lehet nézni, de rád… csak UV-szűrős napszemüvegben. – Ó, azok a lábról levevésre – kevéske – szempilla verdesést bevetve máris – ideális, – és, ha összezördülünk bután mi, – veszekedés utáni, – két, ártatlanul felhúzott szemöldök – által felöltött – bűnbánó tekintet – segítségével kikényszerített – engesztelésre egyaránt remek – szemek! – És ó, azoknak a szemeknek barnasága, – amitől az ember kapható lesz minden marhaságra… – Például olyasmi felé terelnek, – hogy ugyanannak valljak kétszer is szerelmet, – másodszor pont annyira begőzölve, – mint előszörre, – mikor más szögben állt még a kanapé – mert a tévé nem került még át a másik fal elé, – és nem volt rajta még – az a sárga pléd, – hogy ne látszódjon a sok kutyahúgy, – de mindezek dacára ugyanúgy…

Ezt a verset a szemeidről írom, – lakmuszpapíron, – ami az említésedtől kékre színeződik, – őszi mezők így, – mint az a versbeli, francia rét, – annyira kék, – amin a sok szegény, – múltszázadi tehén – kikericset rágott, – ezt a kolhicin alkaloidot tartalmazó virágot, – ami, a költő valahogy elintézte, hogy késő őszig nyíljon, – bizonyos Guillaume, – aki maga is megmérgeződött ebben a valós élményt szabad asszociációkba oldó, minden központozást nélkülöző, de teljesen dalszerű versben, – semmivel sem – járt jobban, mint a sok versbeli marha, – csak őt a kedvese szeme mérgezte meg, ami kék volt, mint a rét, nem úgy mint a tied, ami barna, – ez is jó példa arra, – hogy aki túl sokat néz egy nő szemébe, annak lakolni kell, – szegény Apollinaire…

Ezt a verset a szemeidről írom, – bevetve sok manírom, – ahogy a fönt már ismertetett módon – ódon – bükkbútor barnaságú szemedet – te is beveted, – ha az alkalom itt van, – amiben nincs annyi méreg, mint a kolhicin alkaloidban, – de valami van benne, amitől az ember óhatatlanul – bódulatba hull, – és hiába tudom például, hogy nem vagy te szende, – amikor nézel rám nagy őzikeszemekkel, akkor ez nem jut eszembe, – sőt, akkor vagyok őszinte, – ha azt mondom, hogy szinte – mindent elfelejtek ilyen esetben, – például a múltkor, mikor a dühtől egészen kiveresedtem, – és nem volt az idegállapotom se kifogástalan már, hanem gyatra, – mert arról volt szó, hogy hazajössz hatra, – és dévédézünk, – vagy ha lesz valami a tévében, akkor tévét nézünk, – de még fél kilenckor nem volt se híred, se hamvad, – nem jött tőled egy nyamvadt – sms se, vagy bármi, – és én arra gondoltam, hogy bezzeg te hogy utálsz várni, – és hogy a beléd vetett bizalmamon most esett egy nagy csorba, – és a telefonod is ki volt kapcsolva, – és aztán aggódni kezdtem, hogy valami baj történt, és azért nem sikerült hazaérned, – na és az a lényeg, – hogy végül meglettél, mert sikerült felhívnom valakit, aki tudta, hogy hol vagy, mert hogy vele voltál, – és adott, és te csicsergő hangon beleszóltál, – konkrétan azt kérdezted, hogy “mi újság?” – amitől felhorgadt bennem a sértett hiúság, – és miután motyogtam valamit kínomban, – a telefont kinyomtam, – és elviharzottam a lakásból dühömben, – de nem is ezt akartam mondani különben, – hanem hogy miután hergeltem magam hosszasan, – és visszamentem végül olyan bosszusan, – mint egy robbanás előtt levő reaktor, – te akkor – ott álltál az ajtóban a lehető – legártatlanabb arccal, egy fejre tehető, – plüss szarvas- aganccsal a fejeden, – amilyet csak rosszhírű helyeken, – vagy vidám szilveszteri partikon viselnek, – és ami mindenki máson iszonyú idétlenül áll, de a te fejeden igéz és bizserget, – hogy az se tudjon rád haragudni, aki különben akarna, – és csak néztél rám azokkal a barna – plüssszarvasszemeiddel, – és hidd el, – nem az volt, hogy megenyhültem volna, vagy ilyesmi, – csak mindenestül átjárt a semmi.

Ezt a verset a fejre tehető, plüss szarvasagancsaidról írom, – amikre nincsen írom, – és amiket, mint mindent, mit szép kezed magadra feltesz, – életre keltesz, – ahogy az egyszerű dalformát keltette életre az a száz évvel ezelőtti Guillaume. – És ezt a verset a szemeidről írom, – amikbe ha az ember kissé beleréved, – elpárolog belőle a méreg.

← Older / ♥ back up ♥ / Newer →